Gyakorlati tanácsok a levezetőre

Az alábbiak minimum keresztmetszeti követelmények, környezeti hatások miatt, pl: agresszív maró anyaggal szennyezett légköresetén a méretek akár háromszorozódhatnak is:

• acélhuzal minimum 6 mm-es átmérővel,
• acélsodrony minimum 8 mm-es átmérővel, amiből az elemi szálak legalább 1,6 mm-es átmérőjűek,
• acélszalag minimum 10X3 mm-es,
• acélrúd, cső, idomacél legalább 30 mm²-es kersztmetszettel és a falvastagság legalább 3 mm.
• Alumíniumhuzal minimum 8 mm-es átmérővel.
• alumíniumsodrony minimum 50 mm²-es kersztmetszettel, amiből az elemi szálak legalább 2,1 mm átmérőjűek,
• alumíniumszalag minimum 20X4 mm-es.
• Rézhuzal minimum 8 mm-es átmérővel.
• rézsodrony minimum 35 mm²-es kersztmetszettel, amiből az elemi szálak legalább 2,1 mm átmérőjűek,
• rézszalag minimum 10X3 mm-es.

A levezetőkbe éles törést nem szabad beletenni, valamint szűk réseken nem szabad átvinni, mert a villámáram dinamikus hatása roncsolja a levezetőt és környezetét. A levezető vízszintes vetülete ne legyen több 20 m-nél. Éghető anyagú héjazatnál (pl: bitumenes szigetelésű lapos tető) legalább 50 cm-es távolságra kell vezetni, egyéb esetben általában 15 cm elegendő. Vezetékek, kábelek lehetőleg ne fussanak párhuzamosa a levezetővel. Veszélyes megközelítési távolság: S<=l/20, ahol l a párhuzamos vezetékszakasz hossza méterben.

1 m-en belülre keresztező vezetékkel se közelítsük meg a levezetőt.

Gyakorlati tanácsok a földelésre

A földelők keresztmetszeti követelményeit a korrózió határozza meg, kerülni kell a több elemi szálból álló földelőket.

• Réz rúd és horganyzott acélrúd legalább 8 mm átmérőjű legyen,
• acél korrózió védelem nélkül legalább 12 mm átmérőjű legyen.
• Réz szalag és horganyzott szalag legalább 60 mm2-es legyen és a vastagsága minimum 3 mm.
• korrózió ellen nem védett acélszalag legalább 100 mm2-es legyen és a vastagsága minimum 4 mm,
• acél cső legalább 25 mm átmérőjű legyen és az előző falvastagsági követelményeket elégítse ki.
• a földelő vezetőre (földeléstől a levezetőig) hasonló méretkövetelmények vonatkoznak.

A földelők fajtái:

• Rúdföldelő, legalább 2 m hosszú, a faltól legalább 1m távolságra és függőlegesen legyen leszúrva.
• szalag földelő, legalább 4 m hosszú és 0,7 m alá kel telepíteni, lehetőleg a falra merőlegesen fektetve,
• betonalap földelő, a beton alapban legalább 0,7 m mélységben vezető folytonosságot biztosító kötésekkel ellátott vaskoszorú,
• meg kell említeni még a lemezföldelőt, bár ma már ezt egyáltalán nem alkalmazzák.

Véleményem szerint a földelések közül a betonalap földelő a legjobb, mert egyenpotenciált hoz létre a létesítmény alatt. A földelés és a földelő vezető összekötését korrózió ellen védeni kell, bevált módszer a kátrányozás. Több földelés esetén a 20 m-en belül lévő földeléseket össze kell kötni, kivétel ez alól a nagyfeszültségű távvezetéki földelő, amelyet tilos összekötni az egyéb földelésekkel. A földelő vezető és a levezető összekötését oldhatóra kell elkészíteni, hogy az ellenőrző méréseket el lehessen végezni (van néhány speciális kivétel, mint pl: robbanásveszélyes helyek, de ez a rádióamatőr gyakorlatban nem jellemző). A földelési ellenállás biztosan megfelelő, ha az értéke nem több mint 2 ohm. Ha ennél nagyobb akkor a minimálisan megkövetelt földelési ellenállás értéke a következő képlettel számolható:

• ahol ρ (ejtsd: ró)= talaj fajlagos ellenállása (ohmm), A = a védett épület alapterülete (m²)